Törőcsik Vilmos családjában a meggypálinka készítésének évtizedekre visszanyúló hagyománya van. A jó alapanyag, a szanki meggy, elengedhetetlen kelléke a pálinkának, éppen úgy, mint az odaadó gondoskodás, a belé vetett hit és a türelem – állítja a készítő-. De hogyan is készül ez a helyi specialitás és milyen indíttatásból?

„Idősebb emberek receptjei alapján tetővel ellátott kádba került a bornak való. A kád lefedve, de nem lezárva várt a sorsára. Szeptember végén bontottuk fel a hordót. Leszűrtem egyharmadát és hordóba zártam, a maradék kétharmad lett pálinka. Hát így indult el a pálinkakészítés a családban, és vált rendhagyó szokássá. A kifejtett gyümölcs tiszta ízt és aromát adott a pálinkának. A lassú és hosszú főzés az aromák kioldódását eredményezte. A gyulladásig történő párlás után következett az igen lassú tisztázás. A párlat elejét ki kellett venni, ez nem mehetett az iható pálinkába. A párlat háromszor forralt és lehűtött vízzel lett hígítva. Disznóölés hajnalán előkerültek a kisebb poharak, az ital tetején a gyümölcsökkel. Már akkor is édesebb volt Szankon a meggy, mint máshol a cseresznye, de akkor ezt nem mondta senki.” A pálinka olyan jól sikerült, hogy a településen évente megrendezésre kerülő Méz és Meggyfesztiválon a helyi specialitások között is helyet kapott.