A 2006-ban elhelyezett márvány emléktábla a szanki születésű Magyar Zoltánnak állít emléket, aki a Rákosi-rendszer törvénytelenségeinek esett áldozatul. Édesapja, a több holdas gazda és borbélymester 1952-ben, hosszú betegség után halt meg. Édesanyja a beszolgáltatást nem tudta teljesíteni, ezért elvették házukat, a benne lévő használati tárgyakat pedig adósság fejében lefoglalták. Az édesanya nem tudta eltartani gyermekeit, ezért nővéreire bízta őket, míg az anya Csepelen kapott munkát. Magyar Zoltán a pesterzsébeti Rákosi Mátyás Ipari tanuló Intézetben végezte tanulmányait. 1956 októberében, a forradalom hírére a kollégiumból társaival együtt a belvárosba indult, hogy csatlakozzanak a tüntetőkhöz. A Pest felé tartó 5-ös főúton azonban fegyveresek vették közre a tizenöt éves fiatalokat. A vasúti töltésre terelték őket, ahol 23-ukat sorba állítottak, és főbe lőttek. A hivatalos értesítés szerint, közlekedési balesetben haltak meg. A temetésen azonban a család láthatta a golyó ütötte sebet a fiú tarkóján. Szülőfalujában, Szankon az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából neveztek el utcát Magyar Zoltánról, ahol nevét emléktábla is őrzi.