Horák Jenő (Szank, 1904. február 28. – Budapest, 1951. augusztus 28.) Szank szülötte, polihisztor jogakadémiai tanár volt, akinek élete a magyar értelmiség 20. századi tragédiájának mementója. Tanulmányait Szankon kezdte, majd Kecskeméten és Budapesten folytatta, sőt Assisiben minorita szerzetesnövendékként filozófiát is tanult. Öt nyelven (latin, görög, angol, német, olasz) beszélő, mélyen hívő, keresztényszocialista gondolkodó volt. A II. világháború alatt és után aktív szerepet vállalt Kecskemét kulturális és szociális életében: olasz nyelvkurzusokat vezetett, falukutatóként a szegénysorsúak életét tanulmányozta, 1944 telén pedig megszervezte a város kenyérellátását. 1945 után a kecskeméti Jogakadémia tanára lett, ahol filozófiát, művelődéstörténetet és olasz nyelvet oktatott, valamint közigazgatási szakembereket képzett. 1948-ban, a kommunista hatalomátvétel és a „fúzió” idején meggyőződésével ellenkező tevékenységet nem vállalva elhagyta a Szociáldemokrata Pártot, és emigrálni próbált. Bécsújhelynél elfogták és tiltott határátlépésért elítélték. Kiszabadulása után rendőri megfigyelés alatt állt. 1950. december 23-án éjszaka, a Rákosi-rendszer törvénytelen intézkedései elleni véleménynyilvánítása miatt letartóztatták. A „demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése bűntettében” találták bűnösnek egy koncepciós perben, és mártírhalált halt: 1951. augusztus 28-án reggel 7 órakor kivégezték a Kozma utcai Gyűjtőfogházban. Az emléktáblát születésének 114. évfordulójára állította a Horák és a Vida család 2018. február 28-án, a Szank község Önkormányzata által felavatva. A tábla a tudás, az erkölcsi tartás és a diktatúra áldozatainak mementója Szank településén.