A múlt században a vidéki élet mezőgazdaságának alapvető munkaeszköze volt a ló, és a hozzátartozó eke, borona. Mára a települések fejlődése és a tecnikai eszközök jelentősen lecserélődtek, a lovak „gazdaságtalanná váltak” a mezőgazdasági munkákban. Így mára csak a hobby lovastartás céljából, néhányan tartanak lovakat. Szankon több család „családtagként” tartja, az lovaglásra, sétakocsizásra használják. Napjainkban a szanki lótartók egyesületet hoztak létre, amelynek célja a hagyományápolás megtartása.  Tagjai közül országos huszártalálkozón vettek részt. A szanki közéletben ismét feléledt a május 1-ei és a szüreti felvonulás igénye. Az egyesület lovasbemutató szervezésével népszerűsíti a lótartás örömeit, a településen rendszeresen jelen vannak, csoportosan lóháton, hintóval, lovaskocsival szabadidő eltöltésére, saját kedvtelésükre használják. A lovas hagyományok megtartása nemzeti érdek, ennek helyi kezdeményezését és művelését az egyesület tagjai vállalták. Az iskolában, óvodában rendszeresen jelen vannak a rendezvényeken (gyermeknap, kirándulás). Más települések lovas, szüreti, más ünnepi felvonulásain részt vesznek.